A Körös-Tisza-Marosi Ármentesítő és Belvízszabályzó Társulat az 1892-1897. közötti években elkészítette a jelenlegi Kurca-belvízrendszert magába foglaló terület belvízmentesítésének főbb terveit, és ennek kapcsán 1894-re megépült Mindszent határában egy 3 m3/s teljesítményű, gőzüzemű szivattyútelep. A rendszerben összegyülekezett vizeket a Kurca-toroki zsilipen keresztül gravitációsan, illetve magas tiszai vízállás esetén az említett szivattyúteleppel juttatták a Tiszába elődeink. Az 1910-es évek közepére bebizonyosodott, hogy a szivattyútelep kapacitása a rendszer felső és középső részén összegyülekező belvizek megfelelő intenzitású átemelésére nem alkalmas, ezért egy további szivattyútelep építését határozták el. 1916-ra a társulat már határozott elképzelésekkel és tervekkel rendelkezett a Szentesen építendő szivattyútelep vonatkozásában. A terv építési részeit a társulat tervezte meg, a gépészeti részek tervezésében együttműködött a Schlick-Nicholson gyárral. A tervek többszöri átdolgozását követően a kiviteli tervek 1923-ra készültek el. Az építkezéssel kapcsolatos tevékenységek a tervezésen kívül 1916-tól kezdve kisebb-nagyobb intenzitással folytak. 1919 márciusában a szivattyútelepre bevezető csatorna földmunkáit befejezték 19 ezer 500 m3 föld kitermelésével. Ezt a munkát csak 1925-ben folytatták – további 10 ezer 271 m3 föld kitermelésével. A szivattyútelep építési munkái 1924 nyarán vettek nagyobb lendületet. Ebben az évben elvégzett főbb munkamennyiségek a következők voltak:
- 275 m2 szádfal,
- 1486 m3 kézi földmunka,
- 1486 m3 beton és vasbeton,
- 325 m3 téglafalazat.
1924 nyara és 1926 tavasza között megépültek a következő létesítmények:
- a Vetyefoki csatorna nyomvonal-korrekciója,
- a bevezető csatorna,
- 3 dűlőúti híd,
- a szívóakna,
- a szivattyútelep gépháza 2 kettős beömlésű, TK-1200-as típusú centrifugál szivattyúval (GANZ és Társa–DANUBIUS Rt. gyártmány),
- 2 kéthengeres, szelepes vezérlésű kondenzációs gőzgép,
- a kazánház 3 Babcock–Wilkox gőzgéppel,
- a kémény,
- a nyomócsővezeték az ellenőrző aknákkal,
- a csillapító medence,
- a széntároló kisvasúttal,
- a gépészlakás és melléképületei,
- a fűtőlakás és melléképületei,
- a garázs.
Az építési munkák nagyságrendjét jól jellemzi, hogy a következő főbb anyagmennyiségeket használták fel:
- fali tégla 418 700 db,
- sugaras tégla 46 000 db,
- építési homok 600 m3,
- homokos kavics 2300 m3,
- portland cement 6041 mázsa,
- vas 106 mázsa,
- mész 639 mázsa,
- eternit pala 560 mázsa,
- falkötő vasak 25 mázsa,
- tető-cserép 61 000 db,
- faanyag 151 m3.
1925 elejére közeledett az alépítményi munkák befejezése, és gondoskodni kellett a gépi berendezések szállításáról. A társulat az elmúlt években kialakult jó kapcsolatok alapján a szivattyútelep addigi építési munkáiban aktívan közreműködő Schlick – Nicholson céget kívánta megbízni a gépi berendezések szállításával. A cég első árajánlata alapján a gépi berendezés szállítása és felszerelése 520.000 aranykoronába került volna. Itt kezdődik a gépi berendezések beszerzésének érdekes története. Az említett árajánlatot a társulat közgyűlése elfogadta és elbírálásra felterjesztette a Földművelésügyi Minisztériumba. Közben az ügy elbírálás céljából átkerült a Népjóléti Minisztérium illetékes ügyosztályára, és az ellenőrző ajánlatot kért a GANZ és Társa – DANUBIUS Rt-től. Ennek az ajánlata lényegében ugyanazon gépi berendezés szállítására és szerelésére 313.065 aranykoronáról szólt, szemben a Schlick – Nicholson időközben módosított 477.500 aranykoronás árajánlatával.
A GANZ DANUBIUS árajánlatának ismeretében a Schlick – Nicholson további árengedményt tett és újabb ajánlata már 328.800 aranykoronáról szólt. Tekintettel arra, hogy a két árajánlat között 15.735 aranykorona eltérés mutatkozott és a GANZ gyár további árcsökkentés lehetőségét is felvetette, ezért a Földművelésügyi Miniszter a társulatot az ügy újabb tárgyalására utasította.
A társulat újabb, zárt borítékos árajánlatot kért 1925. április 2-ára. Az ajánlatok közös értékelésekor, a borítékok felbontását követően kitűnt, hogy a GANZ gyár a 313.065 aranykorona árából további 20 százalékot enged, így végeredményeként a társulat a GANZ és Társa – DANUBIUS Rt-vel kötött szerződést 1925. április 22-én.
A szerződés alapján a GANZ és Társa – DANUBIUS Rt. olyan hihetetlen ütemben végezte a berendezések gyártását és szállítását, hogy az elkészült csővezeték nyomáspróbája 1925. október 21-én megtartható volt, és az összes szerelési munka 1926. március 22-re befejeződött. A csővezeték építésénél – az addig általános öntöttvas csövek és öntött idomok, majd szegecselt csövek és öntött idomok helyett – szegecselt csövet és hegesztett idomokat alkalmaztak karimás kötéssel. A kötések és idomok ellenőrizhetőségére aknákat építettek.
- május 18-án került sor a szivattyútelep ünnepélyes üzembe helyezésére, mely eljáráson, majd az azt követő halászléebéden többek között 34 méltóságos, nagyságos, tekintetes titulussal bíró úr vett részt. Az ünnepélyes üzembe helyezés tulajdonképpen csak rövid forgatáspróbának volt tekinthető, mivel a próba szempontjából kedvezőtlen belvízszintek miatt a gépek csak 1-1 bő órát üzemelhettek. Az építkezés teljes költsége az 1931. évi felülvizsgálati iratok szerint 954.034,28 pengő volt (1927-ben a koronát a pengő váltotta fel).
A szivattyútelep üzemelésével kapcsolatban 1966-ig nem volt jelentős fennakadás. Akkor a kazánok nem feleltek meg a hatósági felülvizsgálat követelményeinek. A kialakult belvízvédelmi helyzet feltétlenül szükségessé tette, hogy a belvizek a fenti szakaszon is a Tiszába kerüljenek, így a szivattyútelep Szentes felőli oldalán egy 10 szivattyúegységből álló provizóriumot kellett felszerelni 3 m3/s teljesítménnyel.
Az 1960-as évek közepétől egyre nagyobb gondot jelentett a szivattyútelep működtetéséhez szükséges, műszakonkénti 13 tagú létszámban (1 gépész, 3 olajozó, 3 fűtő, 6 szénhordó és gazkiszedő) biztosítani a megfelelő szakképzettséggel bírók számát. A legnagyobb gondot a fűtők hiánya okozta. A nehéz fizikai munkára egyre kevesebb jelentkező akadt, hiszen óránként 4-4,5 q szenet kellett belapátolni, hogy biztosítani lehessen a kazánok napi szénigényét. Ahhoz, hogy a gépek jó hatásfokkal, zavartalanul üzemeljenek, a 13 személy tökéletesen összehangolt munkájára volt szükség.
1970-ben a Tiszán levonuló addig legmagasabb árhullám mellett a szivattyútelep nem tudta feladatát ellátni, mivel a nagy manometrikus emelési magasság miatt teljesítménye jelentősen lecsökkent – a szivattyúk konstrukciójából eredően. Így jutottunk el 1978. novemberéig, az utolsó üzempróba napjáig, amelyre Temesvári Mihály így emlékezik:
„1978. novemberében Magyar Győző, az akkori Vízgépészeti Üzemág vezetője szólt: november 23-ára úgy szervezzem a dolgaimat, hogy a szentesi szivattyútelepen egy érdekes dolgot szeretne mutatni. Így kerültem a gőzüzemű szivattyútelep utolsó üzempróbáján résztvevő mintegy 120 vendég, érdeklődője közé. Nem tudom, hogy a meghívás a néhány hónapja a vízügynél dolgozó ifjú mérnöknek, vagy a „majdnem szomszédnak” szólt, ugyanis abban az időben nagyon közel laktunk egymáshoz.
A résztvevők között sok ismerős és ismeretlen arcot láttam. Olyanokat, akiket csak névről ismertem, de számomra akkor ők a vízügyi szolgálat nagy öregjei voltak, hiszen már 10-15 éve az igazgatóságnál dolgoztak. Már a nyugdíjkorhatár közelében levő kollégákat, vagy olyanokat, akik már évek óta nyugdíjasok voltak. Élmény volt látni azoknak az idősebb kollégáknak az arcát, akik a gőzüzemű szivattyútelep utolsó üzempróbáján a 13 tagú műszakot biztosították, és életük java részét gőzüzemű szivattyútelepek üzemeltetésével töltötték el.
Nem felejtem el Szobácsi József kazánfelügyelő izgatott és ideges arcát, aki nagyon gyorsan túl szeretett volna lenni ezen az eseményen, hiszen a kazánok műszaki állapota erősen kifogásolható volt.
Sokkal később fogtam fel, hogy milyen jelentős eseményen vettem részt. Ezzel a november 23-i üzemmel befejeződött egy korszak, a gőzüzemű szivattyútelepek korszaka az Alsó-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság területén.”
Kép: utolsó üzempróba
Az igazgatóság 1981-ig a rendszerben összegyülekezett belvizeket az újonnan épült Mindszent II. szivattyúteleppel igyekezett a Tiszába juttatni. Bebizonyosodott, hogy a hatékony belvízmentesítés érdekében a szentesi szivattyútelepen is szükséges a szivattyúzás. Így felszereltek egy Agrofil 600S típusú, diesel meghajtású szivattyút a szivattyútelep szívóaknájára. A szivattyú nyomócsöve a gépház Szentes felőli oldalán haladva, majd azt megkerülve csatlakozott a nyomócsővezeték átalakított búvónyílásába.
1987-ben készült el a szivattyútelep korszerűsítési terve, amely az időközben megjelent Flygt gyártmányú szivattyúk szívóaknára történő beépítését tartalmazta. A korszerűsítési munkák 1991-ben kezdődtek, ennek során a részben átalakított szívóaknába beépült 3x2 Flygt szivattyú 0,45; 0,6; 1,2 m3/s teljesítménnyel. A szivattyúk nyomócsöve a szívóakna felett haladva, fokozatosan bővülve Szentes felől megkerüli az épületet és az 1925-ben épült nyomócsőbe csatlakozik. A korszerűsítéskor részlegesen felújították a gépészlakást és új melléképület épült.
A rekord magasságú 2000., majd 2006. évi árvízvédekezéskor a szivattyútelep üzemével különösebb gond nem volt.
Az eltelt időszakban is kisebb-nagyobb javítási munkákat végeztünk a szivattyúzást szolgáló gépi berendezéseken. Reményeink szerint még hosszú időn keresztül tudjuk biztosítani a Szentesi szivattyútelep üzemelésével a térség belvízi biztonságát.