Kezdőlap | Megemlékezések
Megemlékezések az 1879. évi árvízről
2015. évi megemlékezés - Tóth Szabolcs
A szegedi nagyárvíz 136. évfordulója
A szegedi hajózás története
A fahajózás fénykora
2014. évi megemlékezés - Sági Rajmund
Az 1879. évi Szegedi Nagyárvíz múltja, jelene, jövője - Az 1879. évi Szegedi Nagyárvíz eseménytörténete:
- 1878. nov. közepe óta a folyó kilépett medréből; - 1878. őszétől belvízi elöntés; - 1878. őszétől csapadékos időjárás; - 1878. dec. és 1879. jan. a Tiszán 2 árhullám vonult le, a fő-árhullám febr. 15-én tetőzött Vásárosnaménynél, márc. 6-án Szolnoknál; - 1879. feb. jelentős csapadék hullott a Maros vízgyűjtőjére, márc. 3.-án Makón tetőzött; - 1879. márc. 5. 19:00: Petresi gátszakadás; - márc. 6. délelőtt: Sövényházi gát átszakadása; - márc. 7. hajnalban: Korcsolyázó és a Macskási töltésen átbukott a víz, Algyő, Tápé víz alá került; - márc. 12. 1:30 az Alföldi vasúti töltés átszakadt az orkán erejű NY-i szél folytán Szeged víz alá került
2013. évi megemlékezés - Máriás Ferenc
... A fővédvonal töltés szakadása Március 5-én következett be Petresnél.
A városházán tanácskozóknak boldogan vitték a hírt, hogy a Tisza elkezdett apadni, azonban Taschler József főkapitány jelezte, hogy mivel továbbra is csapadékos volt az időjárás, így a vízszint csökkenést csak töltés szakadás idézhette elő.
Később ez be is bizonyosodott: az új hírek szerint Petres mellett elszakadt a töltés. A történetírás szerint a tanácskozók közül senki sem tudta merre van Petres, úgy gondolkodtak, hogy ha a bal-parton, akkor Szeged megmenekülhet, amennyiben a jobb parton, úgy hatalmas veszély közeleg...
2012. évi megemlékezés - Zsóri Edit
1878. dec. és 1879 jan.: 2 árhullám vonul le a Tiszán, mederteltséget okozott az Alsó-Tiszán. A Maros vízgyűjtőjén 1879. februárjában nagy csapadék hullott, amely előidézett egy Makónál márc. 5-én tetőzött árhullámot - halmozódó víztömegek. A Felső-Tiszáról 1879 februárjában elindult árhullám telt medret és átázott töltéseket talált...
2011. évi megemlékezés - Dr. Kozák Péter
Igazgatóságunk régi hagyománya, hogy az 1879. évi árvízi katasztrófa dátumához közeledve összejövünk, mi Vízügyesek és felelevenítjük a régi korok árvízi eseményeit. Megemlékezünk az Elődök érdemeiről. Tesszük mindezt azért, hogy hivatásunk alappillérét, a régiek tiszteletét, a korábbi árvízi tapasztalatokat soha ne felejtsük. A mi hivatásunk a vizekkel való együttélés, a párbeszéd biztosítása a folyó és a folyóparti lakosság között. Szerény eszközeinkkel felhívjuk a figyelmet a folyó lehetséges válaszaira a lakosság által feltett kérdésekre. Nekünk adatott meg, hogy amennyiben veszély fenyeget, biztonságot és kiszámíthatóságot adjunk mindazoknak, akik a „vizek járta” területeken élnek, hogy ráirányítsuk a figyelmet a lehetséges problémákra, és azok megoldására mérnöki válaszokat adjunk. Nem könnyű a mi hivatásunk, hiszen csak a bajban, árvízkor, belvízkor kíséri nagy érdeklődés munkánkat. Ami „békeidőben” történik, nem jelent címlapokon megjelenő híreket. Korszakokon átívelő hivatásunkban mindig hasonló nehézségekkel kellett megküzdenünk...
2009. évi megemlékezés - ifj. Nagy Ferenc
... A 130 évvel ezelőtti csapadékos, nehéz télen újabb és újabb árhullámok hömpölyögtek végig a Tiszán. Az új sokszor kezdetleges módszerekkel épített töltések nem bírták a hatalmas nyomást és március 5-én Petresnél, Szegedtől 25 km-re végzetes gátszakadás történt. Szeged történelmének legszomorúbb napjai kezdődtek ...
2008. évi megemlékezés - Fiala Károly
A víz, mint a földi élet egyik legfontosabb eleme Szeged városának fejlődését alapvetően befolyásolta. Tagadhatatlan tény, hogy ez a kapcsolat számos negatív és pozitív változást idézett elő a város életében. 129 évvel ezelőtt ebben az időben a város nagy része már hullámsírjában nyugodott, a Városháza öreg harangjának hangja messze vitte Szeged pusztulásának hírét. Ezen tragédia bekövetkezése azonban szinte elkerülhetetlen volt, hiszen számos jel hívta fel magára a figyelmet, amelyeket azonban nem kellő súllyal vettek figyelembe. A Tisza és Szeged kapcsolata azonban nem csupán küzdelmekről és keserűségről szól, hiszen a hosszú évszázadok alatt a város sokat köszönhet a folyónak. Ezt a különösen szép, olykor keserves és rendkívül szoros kapcsolatot szeretném bemutatni és végül eljutni egészen 1879. március 12-ig...
2007. évi megemlékezés - Sági János
A hazai vízügyek történetében a szegedi árvíz a Tisza-szabályozás korszakának műszaki és társadalmi viszonyai közé is mély bepillantást enged. Szeged 128 évvel ezelőtti küzdelméről és katasztrófájáról a megemlékezés a mai kor számá-ra sem érdektelen, főleg ha figyelembe vesszük az elmúlt évek jelentős árvizeit is...
2006. évi megemlékezés - Hűse Zsolt
... A mai napon az 1879. évi nagy szegedi árvízre emlékezünk. Mint minden megemlékezés szomorú hisz emlékezünk az elvesztett emberekre, egy elpusztult városra, de örömteli is, mert ünnepeljük a város újjászületését.

Számos példát, tanulságot lehetne kiemelni az árvíz történései közül, amelyek szinte újra lejátszódnak napjainkban is. Tisztelt kollégáim az elmúlt években elmondták az újjáépítés menetét, megmutatták az embert próbáló körülmények között a gyarlóságot, a nemességet. Részletesen ismerjük az akkori történteket. A szónokok kiemeltek, valami olyat, ami számukra tanulságos volt. Tették ezt azért, mert szakterületük szemüvegén keresztül néztek vissza ezekre a vészterhes napokra...
2005. évi megemlékezés - Fejes Péter
Hogyan lehet közhelyek nélkül beszélni a szegedi nagy árvízről? Hogyan lehet ebben a társaságban bármi újat mondani ebben a témában? Ti is beláthatjátok, hogy szinte lehetetlen feladat úgy fűzni a szavakat, hogy e két feltételnek megfeleljek, s biztos vagyok benne, hogy nálam sokkal különb szónokok is komoly bajban lennének. Kérlek ezért benneteket, hogy megértéssel fogadjátok szavaimat. Oly megértéssel és szeretettel, mint amilyennel az ország valamennyi területén fogadták a nagy víz elől menekülőket. Ékes példájaként az összefogásnak és a segítőkészségnek. Talán nem mindenki előtt ismert, hogy a Szegedről menekülőket rengetegen segítették étellel, itallal, szállással és minden egyébbel, amire szükségük volt...
2004. évi megemlékezés - Andó Mihály
Szeged város újrakezdéseinek több oka volt, viszont tény, hogy a fizikai megsemmisülését, a házak romba dőlését az árvíz okozta 125 évvel ezelőtt, 1879. március 12-én. A Tiszának a várost romba döntő erői napjainkban is meghatározó természeti veszélyt jelentenek, amellyel mindig komolyan számolni kell...
2003. évi megemlékezés - ...
 
2002. évi megemlékezés - Temesvári Mihály
A XIX. századi szegedi nagyárvízről számos könyvben, füzetben, cikkben olvashatunk. Mai megemlékezésünkkor idézzük fel eme – Szegedet tragikusan érintő – árvíz rövid leírását, a víz elől menekülő emberek sorsát, az árvizet követő csatározásokat. Szeged árvízvédelmét nagymértékben befolyásolta, hogy az 1859-ben létrehozott „Percsora-szegedi Ármentesítő Társulat”, amely a korábbi egységes és jól védhető Sövényháza-szegedi öblözethez hozzákapcsolta az attól független percsorai öblözetet. Ez a „kényszertársulás” a Pallavicini-család számára lehetővé tette, hogy vizenyős, mocsaras rétjeit Szeged anyagi hozzájárulásával mentesítsék az árvizektől. Nem törődtek azzal, hogy e két öblözet, a lakatlan percsorai rétek és a fejlett szegedi terület sorsának összekapcsolása (az azokat elválasztó sövényházi gát feladása) csaknem 100 ezer ember élet- és vagyonbiztonságát veszélyezteti...
2001. évi megemlékezés - Lábdy Jenő
Az árvizeket legtöbbször a rombolásuk leírásával mutatják be. Az ilyen megemlékezéseken statisztikát hallhatunk a lerombolt házak számáról, a halottakról és az anyagi kárról. Az árvíz azonban pusztító ereje mellett –bármily furcsa is ezt kimondani- egy térség jelentős fejlődését idézheti elő. Ez így nagyon félreérthető, s nem is azt akartam ezzel mondani, hogy ezután 10 – 20 évente vágjuk át a gátat, a gazdaság megélénkülését elősegítendő. Az elveszett életek, leomlott házak mögött mindig egy-egy személyes vagy családi tragédia áll, s a legtöbb embert ezek mellett nem érdekli az árvíz után bekövetkező fejlődés, élénkülés. Így Szeged város újjáépítésére is a "Minden rosszban, van valami jó" mondás teljes mértékben igaz...
2000. évi megemlékezés az árvízi védekezés miatt elmaradt
 
 
1999. évi megemlékezés - dr.Pálfai Imre
A katasztrófát előidéző eseményeknek két sorsdöntő pillanatuk volt: az egyik a petresi gátszakadás (Szegedtől légvonalban kb. 20 km-re) március 5-én este 7 órakor, a másik a Békéscsaba felé vivő, ún. Alföldi vasút, mint lokalizációs töltés átszakadása majdnem egy héttel később, március 12-én hajnali fél kettőkor. E két esemény közötti napok drámai küzdelme a lokalizációs töltéseken folyt – kevés sikerrel...
1998. évi megemlékezés - Andó Mihály
1879. március 12. - Egy város teljes pusztulása. Szegedé, mely több mint 600 éve viselte büszkén a városi rangot, Szegedé, mely ebben az időben a főváros mellett Magyarország legjelentősebb városa. Az árvíz gyakorlatilag mindent elpusztított. Sz. Simon István: Nagy vizek krónikája c. könyvében (ahonnan idézeteim javát kölcsönöztem) részleteket is olvashatunk: a város belső és külső területén 36 ezer hold föld került víz alá, 5458 ház omlott össze és mindössze 265 élte túl tartósan a katasztrófát. Az ingóságok java része megsemmisült. Kifosztott, átfagyott, éhes emberek 75 ezres tömege lepte el a magasabb pontokat és áramlott a szélrózsa minden irányába...
1997. évi megemlékezés - Kozák Péter
1879. március 12-én egy régi alföldi város elpusztult és helyén korszerű elvek szerint kialakított, európai város épült fel. Nézzük, mi az, amit a Tisza elpusztított azon a hajnalon. Szeged már a megtelepedő magyarságnak is fontos szálláshelye volt. Jelentős település lévén, már a tatárjárás előtt is földvárral rendelkezett. A város felépítését alapvetően befolyásolta, hogy minden területet a Tiszától kellett elhódítani és védelmezni...
1996. évi megemlékezés - Török Imre György
Szeged városára nevezetes, egyben tragikus hajnal virradt 1879. március 12-én. Ezen a hajnalon a Tisza pusztító árvize romba döntötte a várost, halálos áldozatokat szedve, földönfutóvá téve a lakosság nagy részét. Egyetlenegy szegedi polgár sem mehet el szó nélkül ezen évforduló mellett, de különösen mi, vízügyesek illik, hogy megemlékezzünk, akiknek elsőrendű hivatása, hogy ilyen eseményre ne kerüljön többet sor. Az idősebb vízügyi generáció tagjaiként jól érezzük ennek a hivatásnak a súlyát, hiszen 1970-ben és az azt követő években birkóztunk a folyó árvizeivel. De szükséges, hogy a fiatalabb kollegák is rádöbbenjenek erre. Az 1879-es szegedi árvíz nemcsak tragédiája, hanem tanulságai miatt is nevezetes számunkra...
Frissítve: 2010.09.08.
Nagyszöllősi Nóra
Valid XHTML 1.0 Transitional
Kezdőlap | Elérhetőségeink | Honlaptérkép