„A Tisza szabályozója”
Vásárhelyi Pál
(Szepesolaszi, 1795. március 25. – Pest, 1846. április 8.)
Székelyi nemes családba született. Apja Mátyás kántortanító, s éppen Szepesolasziban működik, amikor Pál fiú megszületik Téglási Bekk Máriától.
Alapiskoláit ott, középiskoláit Miskolcon végzi, mivel időközben oda került a család. Főiskolai tanulmányait az eperjesi líceum filozófiai tanfolyamán kezdte, majd 1814-15-ben Borsod megye hites mérnöke. Losonczi József mellett folytatott két éves mérnöki gyakorlat után ösztöndíjas hallgató az Institutum Geometricumban. Tanulmányait jelesen végzi s 1816 őszén oklevelet, szerez.
Mérnökként Zemplén és Veszprém vármegyékben megyei mérnökök mellett működik majd 1819-ben a Huszár Mátyás által vezetett Körös-felmérés munkálataihoz, kerül napidíjas mérnökként. Huszár munkatársaként Nagyvárad székhellyel részt vesz a Berettyó, a Körösök s a Tisza-felmérés munkálataiban. Valami történt Váradon Huszár és Vásárhelyi között, mindennemű állami szolgálattól el akarta tiltani Vásárhelyit. Vay Miklós békítőleg lép közbe, s Huszár hajlandó felejteni.
Huszár 1823-ban a Dunai mappáció megkezdéséhez gyűjti az erőket, szabad kezet kap, az ország összes mérnökei közül válogathat. Módjában lenne Vásárhelyiről megfeledkezni, de nem teszi sőt a legigényesebb háromszögelői feladatok vezetésével bízza meg. Sőt Vásárhelyi első nyomtatásban megjelent művei fölött is bábáskodott. 1826-tól már Vásárhelyi is csak a Dunán dolgozik, kiválóan. Huszár hazafias, "ballépése" menesztésébe kerül (magyarul írt meg egy jelentést) s 1829. április 14-től megbízott vezetőként folytatja Vásárhelyi Pál mestere munkáját a Pétervárad-Orsova közötti, különösen nehéz szakaszon.
1831-ben megbízást kap a Helytartótanácstól a szegedi Tisza szakasz és árterület térképének, valamint a Maros-torkolat rendezési tervének elkészítésére is, bár fő munkaterülete továbbra is a Duna.
1833-ban a dunai mappációt befejezi, miközben már az aldunai terveken dolgozik Széchenyi megbízásából.
Széchenyi mérnököt keresett, ki eszméit megértse, tervbe öntse s kivitelükre a legmegfelelőbb módozatot, találja. E mérnököt Vásárhelyiben találta meg, s így bízza Vásárhelyire a hajóút terveinek elkészítését, mint hajózási és közlekedési királyi biztos. A befejezett dunai mappáció az elkészített aldunai tervek a legmagasabb sikerek szférájába emelik Vásárhelyit.
1833 januárjában Széchényivel és Andrássy Györggyel angliai útra megy, hogy a víz alatti sziklák eltávolításának új módszereit tanulmányozza s az új gépeket beszerezze. A négy hónap alatt az út és hídépítésben kitűnő tapasztalatokat szerez. Közben rádöbben, hogy a rendelkezésére álló pénz rendkívül kevés, ezért csak a legfőbb akadályok eltávolításában s egy vontató út létesítésében állapodott meg. A szinte azonnal elkezdett út építése csak 1837-ben fejeződőt be s a világ egyik legszebb útjaként emlegették. De számunkra talán a legbecsesebb Vásárhelyi Lánchíd-jelentésének az a része, melyben a budapesti Duna-szakaszáról készült térképek által az angol mérnökök körében kiváltott meglepetésről és elismerésről számolt be:
"Felette nevelték tekintetünket azon tervek, melyek a Buda s Pest közti Dunát minden átmetszésekkel, s annak folyásán Vácztúl Földvárig képezik, meglepetést gerjeszte bennünk a tervek tökéletessége, melyeket eléggé helybenhagyni s dicsérni nem valának képesek."
A magyar mérnöki munka e kiváló eredményeit, s első külföldi sikereinek egyikét, Széchenyi jellemző optimizmusával a magyar alkotóerő és tehetség ígéreteként üdvözölte. Vásarhelyi eddigi munkássága országos hírt hozott számára s a tudós társaság (Akadémia) 1835 szeptember 14-én levelező tagjai sorába választotta. Az aldunai munkálatok befejeztével 1837 az országos építési igazgatóság I. hajózási mérnökévé nevezték ki - magyar mérnök ily magas beosztásban ez idáig nem kerülhetett. Nem történhetett az országban nevezetesebb mérnöki munka, hogy Vásárhelyit meg ne kérdezték, szakvéleményét ne kérték volna.
1838-ban a tudós társaság rendes tagjául választotta. Székfoglalóját 1840 június 1-jén, a Berettyó vizének hajózhatóvá tételéről a Béga vizének példájára - címmel tartotta.
1841-ben hajózási felügyelőként részt vesz a Száva szabályozásának előkészítésében s az itteni szintezések kapcsán a Száva, Klupa folyók mérési munkáinak ellenőrzésén.
1845-ben magyarul publikált tanulmányában található a vízhozamgörbe első grafikus ábrázolása, vallja Koupaila professzor.
Ám még mindig nem jutottunk munkásságának legkimagaslóbb mozzanatához, a Tisza szabályozásához. Erre 1845-ben kap megbízatást s felhasználta Lányi Sámuel Tisza felmérését, Balla Antal s Huszár Mátyás anyagait is. De a Széchenyi vízügyi politikai programjával összhangban álló, azt szakmailag alátámasztó, egységes Tisza-szabályozási tervet ezen munkák összefogásával Vásárhelyi Pál alkotta meg. Ezen tervek első lapjait 1845 március 25-én terjesztette Vásárhelyi a Helytartótanács, valamint a Tiszavölgyi Társulat Központi Bizottsága elé. Ez volt az a terv, mely az olyan elismert szakértők, mint pl.Francesconi kedvező véleménye ellenére, egyrészt költségessége, (4 millió aranyforint) másrészt a különböző részlettervek (Beszédes, Galambos, Lám) párthíveinek makacssága, valamint -az utóbbiaknak különösen kapóra jövő Paleocappa-féle tájékozatlan és elhamarkodott ellenvélemény miatt, rendkívül heves vitákat váltott ki.
Vásárhelyi Pál a Károlyi-palotában terve védelmezése közben szívszélhűdést kapott és 1846 április 8-án meghalt. Sírja a budapesti Csörsz utcai temetőben található.