Széchenyi István
(Bécs, 1791. szeptember 21. – Döbling, 1860. április 7.)
1808-ban katona lett, részt vett az utolsó nemesi felkelésben (1809.), majd a napóleoni háborúban. 1815-17. között beutazta Olaszországot, Francia országot, Angliát, Görög országot, a kisázsiai partokat. Hazatérve beutazza Magyar országot, Erdélyt. 1821-ben barátságot köt Wesselényi Miklóssal. 1822-ben majd 1825-ben újra beutazza Európa nyugati országait. Utazásai során szerzett tapasztalatai ösztönözték arra, hogy egyre többet foglalkozzon Magyarország gazdasági és kulturális életével. Az 1820-as években megindult reform mozgalom egyik kezdeményezője, kiváló író és államférfi. 1830-ban jelent meg a Hitel című munkája, amely, a reform mozgalom programjává vált. 1825-ben létrehozza az Első Lótenyésztő Egyesületet, még ugyanebben az évben egy évi jövedelmének felajánlásával megveti a Magyar Tudományos Akadémia alapjait. 1827-ben megalapítja a Nemzeti Kaszinót, részt vesz a dunai gőzhajózás életre hívásában, Pesti hengermalom és Kereskedelmi Bank létrehozásában.
Királyi biztosként irányítja az Al-Duna szabályozásának hatalmas munkáját, és nevéhez fűződik a Lánchíd megépítése is. Kiemelkedik még gyakorlati tevékenységei közül a balatoni gőzhajózás életre hívása.
1820-21. között ezrede Debrecenben állomásozott, ekkor sok fele megfordult a környéken, a Tisza völgyében. Egész életén át kísérte az itt tapasztalt por, sár, mocsár, és az itt élők nagy szegénysége.
Joggal írta: "A Tisza völgy, melyben a legtöbb és legeredetibb magyar él sátorát olyan lapályon üté fel, mely napról napra mindinkább a korlátlan vizek áldozatává válik."
A Tiszán 1842-ben újabb árvizes periódus indul meg, ennek hatására Széchenyi végig járja a Tisza völgyét. Tárgyal és szervez, majd ugyanezt az utat megteszi 1845-46-ban, illetve utolsó Tiszai körútjára indul 1947. szeptember 1-jén. Kitartó munkájának köszönhetően 1848. január 6-án megtartották a Tisza Völgyi Társulatok alakuló ülését. Erre az időre azonban a politikai helyzet kiéleződött, a kormány egyre kevesebb pénzt juttatott az 1820-as években megkezdett Tisza szabályozásra. A forradalom kitörésével teljesen leállt a munka, Vásárhelyi Pál terveit, Széchenyi munkaprogramját, a Tisza szabályozás ügyét teljesen mellőzték. Megszüntették a Tisza Völgyi Társulat központi szervezetét. Csak az 1879-es Szegedi árvíz után jött újabb fordulat a Tisza szabályozás munkálatainak történetében.
1848. szeptember 5-én háziorvosával Döblingbe indul ahol hosszú éveket töltött ideggyógyintézetben. Önmagával teljesen meghasonulva 1860. április 7-ről 8-ra virradó éjszakán pisztollyal vetett véget életének.
Bár Kossuth Lajossal politikai ellenfelek voltak, Kossuth mégis elismerte érdemeit.