Dr. Mosonyi Emil
(Budapest, 1910. november 10. – Singen, 2009. április 24.)
Mosonyi Emil a vízépítés számos szakterületének, de elsősorban a vízerő-hasznosításnak nemzetközileg elismert szakértője volt.
Mosonyi Emil a budapesti József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen 1929-34. közt folytatott tanulmányait általános mérnöki diplomával zárta.
1939-ben a Magyar Mezőgazdasági Akadémia oklevelét szerezte meg, a Budapesti Műszaki Egyetem 1947-ben elfogadta mérnökdoktori értekezését. A Budapesti Műszaki Egyetem, ahol 1934-36. között tanársegéd volt, 1950-ben nevezte ki magántanárrá.
1936-ban lépett tervező mérnökként az Országos Öntözésügyi Hivatal szolgálatába.
1942-48. között a Vízerőügyi Hivatal vezetője.
1948-64 között több vezető munkakört töltött be az Országos Vízügyi Hivatalban.
Mosonyi Emil a Wisconsini Egyetemen (Milwaukee, USA) vendégprofesszor, a Nemzetközi Vízépítési és Környezetvédelmi Mérnöki Intézetben (Delft, Hollandia), s a NORAD Vízerő-hasznosítás Tanfolyamán (Trondheim, Norvégia) előadó volt. Ezzel párhuzamosan az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) megbízott főszakértőjeként működött. 1978-ban tagja volt Taivanon a szivattyús energiatározók tanácsadó bizottságának, 1979-ben a Duna-Égei tengeri víziút kerettervének szakértője, s a Nemzetközi Természetvédelmi Unió görögországi tanácsadója.
Mosonyi Emil Pakisztánban a több vízerő-hasznosítási tervvel foglalkozó Vízerő-tanács elnöke volt, utóbb a Magyar Hidrológiai Társaság tiszteletbeli elnöke, a Magyar Tudományos Akadémia, az Argentin Tudományos Tanács rendes, a Toulouse-i Tudományok, Ókori és Modern Irodalom Akadémiájának levelező tagja. A Nemzetközi Öntözési és Lecsapolási Bizottságban (ICID) az alelnöki, a szerkesztőbizottság elnöki tisztet töltötte be, majd tiszteletbeli alelnök. Örökös tagja továbbá az Amerikai Biográfiai Szövetségnek, a Nemzetközi Biográfiai Szövetségnek, tiszteleti tagja számos nemzeti és nemzetközi szervezetnek. A Hajózási Kongresszusok Állandó Nemzetközi Szövetsége (PIANC) is tiszteleti tagjai közé választotta.
Mosonyi profeszszort az 1995-ben alapított Nemzetközi Vízerőszövetség (IHA) két évre (1995-97.) első elnökévé választotta.
Mosonyi Emil könyvei és cikkei több nyelven is megjelentek. Fő műve a Vízerő-hasznosítás magyar-, német-, angol-, legutóbb kínai nyelven jelent meg. Több mint 200 szakcikket írt.
Tiszteletbeli professzor címmel tüntette ki több egyetem: a Wisconsin-Milwaukee Egyetem 1975-ben, a Müncheni Műszaki Egyetem 1976-ban, a Liege-i Egyetem 1980-ban, és a Northwestern Egyetem (USA) 1982-ben.
Kiemelkedő tudományos munkásságát Magyarországon 1953-ban a Kossuth Díjjal, az Egyesült Államokban az Országos Tudományos Alapítvány "Külföldi Tudós" tagságával, Franciaországban a Vermeil Éremmel (Párizs, 1973.), Ausztriában a Bécsi Műszaki Egyetem a Prechtl lovag éremmel ismerték el. 2002 júniusában, a 4. Nemzetközi Vízügyi Szimpóziumon dr. Mosonyinak Pérez de Cuéllar, az ENSZ volt főtitkára, a "Nagydíjat" s az ezt jelképező szobrocskát adta át.
A Körös-vidék vízgazdálkodásában kiemelkedő szerepű békésszentandrási duzzasztómű felavatásának 50. évfordulóján 1992-ben dr. Mosonyit, aki a létesítmény tervezésében és építésében közreműködött, az illetékes miniszter a „Vízgazdálkodásért” éremmel tüntette ki.
Mosonyi Emil részese és irányítója volt több jelentős vízi létesítmény tervezésének, modellvizsgálatának és építésének. Ezek közé tartozik Magyarországon a tiszalöki vízlépcső, Németországban a Feketeerdő szivattyús energatározói, a Kehl-i árvízvédelmi bukó a Rajnán, a Majna-Duna Csatorna hajózsilipjei, Argentínában és Paraguayban a Parana folyó Yacyreta többcélú vízerő-hasznosítása.
Mosonyi Emil hozzájárulását a mérnökképzéshez világszerte elismerték, amint ezt számtalan vendég-előadói és professzori meghívása jelzi az USA, Hollandia, Norvégia, Pakisztán és Új-Zéland egyetemeire. Az Aucklandi Egyetem (Új-Zéland) 1993-ban Mosonyi Díjat alapított, amelyet a "fenntartható vízerő" tárgykörben a legjobb tanulmányt benyújtó hallgatónak évente ítélnek.
Nyugdíjba vonulása óta további elismerések érték: a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagsága, a BME Vízgépészeti Tanszékének Bánki Donát emlékérme, a BME által adományozott dr h. c. cím, az MTA Vízgazdálkodás-tudományi Bizottsága tiszteletbeli elnöke, a Magyar Hidrológiai Társaság tiszteleti tagja. 1990-ben neki ítélték a BME Vízgépészeti Tanszékének Pattantyús Érmét és az Osztrák Vízgazdálkodási Szövetség aranyjelvényét. 1991-ben a Magyar Köztársaság elnöke a Zászlórenddel tüntette ki. 2006-ban a Széchenyi-díjjal tüntették ki, amelynek pénzjutalmát az egyik kórháznak, oklevelét pedig a Vízügyi Múzeumnak ajándékozta.
Kiemelkedő tudós, mérnök, szervező és gyakorlati szakemberként a vízépítés különféle területein és a vízerő-hasznosítás minden ágában (oktatás, tanulmány, tervezés, kivitelezés, felújítás, stb.) eltöltött több mint hatvan év után Mosonyi professzor érintetlenül megőrizte a vízerő iránti hatalmas lelkesedését, annak múltja, jelene és jövője felőli tisztánlátását.
Mosonyi Emil 1964-ig terjedő hazai munkásságát az alábbi kiterjedtebb tárgykörök jellemzik:
- a hegyvidéki víztározás hidrológiai és vízerő-hasznosítási kérdései;
- a Tisza alföldi szakaszának öntözési, hajózási, vízerő-hasznosítási kérdései,
- az ország vízkészlet-gazdálkodása és vízerő-hasznosítása: Országos Vízgazdálkodási Keretterv készítése.
Kiváló helyzetfelismerésről tanúskodik, hogy Mosonyi Emil a vízgazdálkodás távlati fejlesztési tervének, az Országos Vízgazdálkodási Kerettervnek az elkészítését tartotta az első és legfontosabb ágazati feladatnak. A munka jelentőségét érzékelteti, hogy a Vízgazdálkodási Keretterv volt az első hosszú-távú tervezési kísérlet. A kerettervnek számottevő volt a szemléletformáló szerepe. A Mosonyi Emil irányításával kidolgozott és 1954-ben közreadott Országos Vízgazdálkodási Keretterv lényegében két célt teljesített. Egyfelől fölvázolta a várható igények kielégítésének műszaki-gazdasági feltételeit, másfelől meghatározta a vízgazdálkodási tervezés fejlesztésének irányát és módozatait. A Keretterv számszerűen igazolta: "vízkészleteink távolról sem kimeríthetetlenek, a szennyvizekkel fokozottabban veszélyeztetettek, ezért a vízzel épp úgy gazdálkodni kell, mint bármely más természetes kinccsel”. Figyelemre méltó és elgondolkodásra késztető, hogy az Európai Unió vízkészlet-gazdálkodási irányelvei lényegében megegyeznek a Keretterv nyomán kialakított hazai elvekkel.