Központi vízkárelhárítási bejelentések: +36 62 599 599
Széchenyi logo
Központi vízkárelhárítási bejelentések: +36 62 599 599

Dégen Imre

degenimre2.jpg

Dégen Imre
(Miskolc, 1910. november 8. – Gyöngyös, 1977. június 16.)

Mérnöki tanulmányait a prágai és a bécsi műegyetemen végezte (1934.). Műszaki tevékenységét magánmérnöki irodákban kezdte.
1945-ben Csepel Mérnöki Hivatalának vezetője és az újjáépítés műszaki irányítója. 1945-től az Országos Földbirtokrendező Tanács tagja és a földreform végrehajtásának műszaki vezetője volt.
1955-től a vízügyi szolgálat vezetője, előbb, mint főigazgató, majd 1968-tól az Országos Vízügyi Hivatal (OVH) elnöke. Árvízvédelmi kormánybiztosként irányította az 1965. évi nagy dunai árvíz és az 1970. évi Tisza-völgyi árvíz elleni védekezést.
Vezetése idejére esik a vízügyről szóló 1964. IV. tc. megalkotása és ennek szellemében a vízkészletek mennyiségi és minőségi védelmének megszervezése.
1970-től címzetes egyetemi tanár és 1972-től a Vízgazdálkodási Tanszéki Csoport vezetője.
1975-ben nyugalomba vonult, de tudományos munkásságát folytatta. Munkásságához fűződik a korszerű, egységes vízügyi igazgatás szervezetének kiépítése és megerősítése, a mezőgazdasági vízgazdálkodás távlati fejlesztési koncepciójának kialakítása és a tervezés alapjául szolgáló Országos Vízgazdálkodási Keretterv kidolgozása, a Kiskörei (Tisza II.) Vízlépcső és a csatlakozó öntözőrendszerek megépítése és a vízügyi szakemberképzés továbbfejlesztése, az UNESCO nemzetközi hidrológiai továbbképző tanfolyamának szervezése. Része volt a környező országok vízügyi együttműködésének kialakításában és ezen belül a Tisza-völgye vízgazdálkodásának közös fejlesztésében. Több mint száz tanulmánya jelent meg a hazai és nemzetközi szaksajtóban a vízgazdálkodás elmélete és gyakorlata köréből.
1958-tól alelnöke volt a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének (MTESZ) és tiszteletbeli tagja az Österreichischer Wasserwirtschaftsverbandnak. A korszerű vízgazdálkodási tervezés elméletét megalapozó egyetemi tan- és kézikönyve külföldön is elismert munka.
Autóbaleset áldozata lett.

Főbb művei:

  • A vízgazdálkodás helyzete és fejlesztési célkitűzései (Bp. 1969.)
  • Az 1970. évi Tisza-völgyi árvíz és tapasztalatai (Vízügyi Közlöny, 1971. 3. sz.)
  • Ökonomische Grundlagen der Wasserwirtschaft (Österreichische Wasserwirtschaft, 1972. 5-6. sz.)
  • Vízgazdálkodás (I.) (A vízgazdálkodás közgazdasági alapjai, egy. tankönyv, Bp., 1972.)
  • Magyarország vízgazdálkodása (Mezőgazdasági Gépészet és Építészet, 1973. 2. sz.): A Tisza hasznosítása Magyarországon és a Tisza-völgyi országok vízgazdálkodási együttműködése (oroszul is) (Vízügyi Közlöny, 1974. 2. sz.)
  • Az európai víziútrendszer és a Duna (Gazdaság, 1974. 4. sz.)