báró Vay Miklós
(Serke, 1756. szeptember 6. – Pest, 1824. május 11.)
A Gömör megyei Serkén született, nagyanyja házában Rákóczi fejedelem hű tábornoka Vay Ádám dédunokájaként. Szüleit korán elvesztette, hatéves korától mostohaanyja viselte gondját. Rövidesen a Pataki református kollégiumba került, de többször megszökött nem tudta elviselni a kötöttségeket.
Nagybátyja beszélte rá tanulmányainak folytatására, kitűnő tanuló lett, 1776-ban Bécsbe kerül, majd a leimgrunbeni hadiakadémia hallgatója lett.
1780-ban mérnökkari hadnagyként az aradi, majd a theresienstadti vár (Csehország) javításával és átépítésével bízzák meg. 1786-88 között Franciaországban, Hollandiában, Németországban szerzett gyakorlati ismereteket, majd Angliába hajózik. Itt ismerkedett meg Ramsdennel, korának híres műszerszerkesztőjével, sőt vele együtt is dolgozott.
Hazatérve részt vett a II. József-féle törökellenes harcokban, tüzérségi kapitányként Sabác, majd Belgrád ostromában. Jobb szemére annyira megsérült, hogy azt el kellett távolítani. A háború befejezésével lemondott katonai rangjáról, és családi birtokainak rendbetételével foglalkozott. Tovább folytatta külföldi útjait, ahonnan minden alkalommal valamilyen különlegességet hozott magával. (ő honosította meg a szabolcsi burgonyát).
Hadmérnökként harcolt a török ellen, és Győrnél a franciák ellen, de harcolt a vizekkel a Tiszántúlon is. Bár Ferenc császár korábban megfosztotta generálisi rangjától, mégis Vay Miklóst teszi meg a tiszántúli vadvizes vidék szabályozását irányító királyi biztossá.
Első nagy lecsapoló csatornahálózatot ő építtette ki Szeghalom és Sárrét térségében. Az egyik első tiszai átvágást - Salamon és Csap között - ugyancsak maga tervezte és vezette. Ezen Tiszántúli munkálatok alkalmával tette kötelezővé a szintezési magasságjegyek létesítését, amint ezt egy 1808. július 28.-i levele is tükröz.
A térképezés előrehaladtával megkezdte a mocsaras vidékek kiszárításának munkáit is. Vay Miklós könyörtelenül végezte munkáját. Ő maga tervezett, vázlatokat készített, mérésekre, műszerkezelésekre oktatott, rendelkezett, ha szükséges volt megyei urakkal, birtokosokkal, molnárokkal pörölt, veszekedett, de akaratát keresztülvitte.
Ebben az időben ismerte meg Huszár Mátyást, aki jó szándékban, eltökéltségben, keménységben és tudásban hozzá hasonló volt. Vay irányította Huszár Mátyás pályáját az egyre magasabb hivatalok felé. Elmondhatjuk, hogy Vay Miklós és Huszár Mátyás együttesen rakták le a hazai folyószabályozási, vízrendezési munkálatok elméleti és gyakorlati alapjait.
Banális véletlennek köszönhető halála. A hintója elé fogott lovak nyugtalankodni kezdtek mikor kocsisa magára hagyta őket, igaz Vay Miklós megfékezte azokat, de közben "vértódulást" kapott és másnap 1824. május 11-én életét vesztette.